Szeretünk az erdőben kirándulni

Gyerekkoromban is sokszor kijártunk az erdőbe kirándulni. Anyám előszeretettel mutogatta a húgomnak, és a nővéremnek, hogy melyik bokor, vagy éppen gyógynövény micsoda, és hogy mire is jó. Mit érdemes gyűjteni, melyik jó teának, vagy egyéb gondra.

A kirándulásaink

A falu, ahol laktunk, egy erdőtől nem messze volt. Szerettem itt lakni. Igaz, gyerekként kicsit félelmetes volt, az erdős rész közelsége, és a buta gondolatok, az én fejemben is megszülettek. Emlékszem, mint minden gyereknek, nekem is voltak rémálmaim. Sokáig azt gondoltam, hogy egy sárkány lakik az erdőben, így nem is nagyon szerettem volna bemerészkedni. De szüleim unszolására kénytelen voltam. Persze anyám előtt mindig bátornak mutatkoztam, de apám mindig tudta, mikor félek, és örömmel átsegített ezeken az akadályokon. Sok esetben elég volt csak egy reccsenés, ami nekem többet jelentett, mint a többieknek.

Persze ahogy nőttem, úgy az álmom csökkent, és foszlott szerencsére szerte szét. Apám szerette az erdőt, annak ellenére, hogy vadász volt. megtanított bennünket arra, hogy tiszteljük az állatot. Soha nem azért lőtt le egy állatot, mert muszáj volt. Számtalan lesre elmentünk vele, de egy alkalommal sem volt mersze meghúzni a ravaszt, ha egészséges állatot látott. Persze a sérült állat más volt, vagy amikor mondjuk a rókák elszaporodtak, és ki kellett lőni néhányat.

A lányok mást csináltak

bevallom őszintén, nem bántam, hogy a lányok nem szerettek vadászni jönni. Úgy sem tudták soha befogni a szájukat, így mindig elijesztették az állatokat. Sokszor mondta apám, ez olyan férfi munka, hobby.

A lányok inkább, mint a régi időben, gyűjtögettek. Sokat jártak gombászni, anyám arra is megtanította őket, hogy melyik mérgező, vagy melyik ehető éppen.

A fákat is sokszor tanulmányoztuk közösen.

A vadászat mellett, horgászni is sokszor eljártunk. Ez sem igazán csajos szokás, így apámmal oda is ketten mentünk.

Sok az elhagyott holmi

Számos dolgot találtunk már az erdőben. Sajnos gyerekként már megtapasztaltam, hogy mennyi az illegálisan lerakott szemét. Persze nem tudunk mindent összeszedni, és nem is lehet.

gopro-539469_1280Van az erdészeknek olyan időszaka, amikor kifejezettem erdő takarítás van, ilyenkor rengeteg szemét gyűlik össze. De mindig vannak újabb, és újabb kupacok.

Persze külön-külön is szoktunk találni, kisebb, nagyobb kupacokat.

Egyik alkalommal, az út mentén, még egy nagyon menő motoros hátizsákot is találtunk. Később utána néztem a neten, hogy milyen is volt, mert nagyon tetszett nekem is, valami ilyesmi.

Na a lényeg, hogy soha nem szoktunk hozzányúlni semmihez, de ez tisztának, rendezettnek tűnt, és csak a tása volt a földön. Apám volt az, aki úgy döntött, hogy belenéz, hogy mi is van benne, hátha nyomra vezet, esetleg valaki véletlen elhagyta.

Sok dolog nem volt benne, de a lényeg igen, egy tárca.

Benne volt, az illető minden irata, és egy pár ruhanemű, pulóver, széldzseki.

Apám úgy gondolta, hogy az nem szemét, és hogy vigyük magunkkal, hátha valaki elhagyta, és keresni fogja.

 

Apám lelkiismeretességének köszönhetően, került vissza a gazdájához a táska. Elvitte, a megadott címre, még szerencse, hogy a szomszéd faluban lakott az illető.

Sok mindent megtanultunk a gyermek éveink során. Remélem, ezt a tudást, egyszer át adhatom majd én is a gyerekeimnek.