Mit tegyünk, ha a férjünk nagy bakelitgyűjtő? Vegyünk neki salgó polcot!

A férjemről, Leventéről tudni kell, hogy oda, meg vissza van a rockzenéért és ehhez kapcsolódik az egyik legnagyobb szenvedélye: bakelitlemezeket gyűjt. Jött már hozzánk rendelés Sri Lankáról, Amerikából és Japánból is. Lassan szerintem az egész világ összes bakelitlemeze a mi lakásunkat fogja díszíteni. Mivel elég gyors ütemben gyarapodik a lemezkészlet, felmerült az igény – legalábbis nálam, aki már nem fér el a kanapén a rápakolt lemezektől – hogy venni kéne egy olyan polcrendszert, ami a garázsban rendesen elfér és arra kéne rapakolni Levente gyűjteményét. Mikor felhoztam ezt az ötletet, eleinte még ágált ellene, de amikor nemrég véletlen leöntötte kávéval az egyik lemezborítót, mert nem tudta letenni rendesen a konyhaasztalra a csészét, ő is rájött, hogy kénytelen lesz belemenni a dologba. Hát így jutottunk el odáig, hogy olyan céget kezdtünk el keresni, akik gyorsan és megbízhatóan dolgoznak és az elkészült polc is minőségi és tartós lesz.

Mivel a nővérem, Eszter egy ruhaüzletben dolgozik, megkérdeztem tőle, nekik honnan van a polcaik. Jó, masszív acélpoltok állnak az ő boltjukban és pont olyan képzeltem el a garázsba is. Mivel azokat még azelőtt rendelték, mielőtt elkezdett ott dolgozni, megígérte, hogy megkérdezi a dologról a főnökét és megírta a cég nevét SMS-ben. Röviddel később már pittyegett is a telefonom és az üzenetben csak ennyi állt: RackingLog. “RackingLog?” – olvastam fel a férjemnek hangosan, amit láttam, de ő is csak a vállát vonogatta. “Na nézzük meg magunknak ezt a céget akkor.” – mondtam neki és pár írtam is be őket a keresőbe a gépemen. Így hamar megtaláltam a honlapjukat, ahol rögtön szerelembe este a polcokról készült fotókkal. “Nézd Levi, pont ilyenekre gondoltam!” – hívtam oda a férjem és megmutattam neki is, mikre bukkantam. “Nem is rosszak.” – jelentette ki ő. Mikor tovább olvastam a weblapon, egyre több minden derült ki számomra ezeket a polcokról, az árakat azonban nem láttam sehol. Ekkor vettem észre a honlap alján, hogy “Díjmentes ajánlatkérés.” Hogy mik nincsenek manapság, nem? Igénybe is vettem a lehetőséget és írtam egy üzenetet nekik a garázsunk méreteit belefoglalva és a leendő polcaink funkcióját is beleírva. Gondoltam, na most akkor majd hetekig nem jön válasz, de jó nagyot tévedtem. Pár nap volt csupán, mikor láttam, hogy megkaptam a választ. Először azt hittem, nem látok a szememnek. Olyan kedvező volt számunkra a salgó polc ár, hogy először el sem akartam hinni. Szóltam is azonnal Leventének, hogy jöjjön oda és nézze meg ő is, nem csak én nem tudok számolni rendesen esetleg. És nem, nem olvastam el, a férjem is megbizonyosodott arról, hogy ami összeg ott szerepelt, az tényleg a polcunk ára összeszereléssel együtt. Jó magyar szokás szerint rögtön arra kezdtem el gyanakodni, hogy biztos valami átverés van a dologban. Elkezdtem véleményeket olvasni a cégről a neten, de szinte kizárólag csak pozitívakat találtam. Akkor lehet mégsem átverés és tényleg ennyit kell fizetnünk?

Gondoltam egyet és eldöntöttem, ha törik, ha szakad, megrendelem a salgó polcot. Felhívtam őket és elfogadtam az ajánlatot. Még időpontot is kaptam, hogy mikor fogják kiszállítani az elemeket. Aznap, mikorra ígérték, otthon is maradtam és vártam, mikor csengetnek. Mikor ez megtörtént, már engedtem is be a kapun a RackingLog szakembereit, akik fokozatosan bepakolták a polcelemeket a garázsunkba, majd neki is álltak összeszerelni. Igen gyorsan végezték a munkát és hamar befejeződött az összeszerelés. Megköszöntem nekik a munkájukat és a számla ellenében ki is fizettem a polcokat. Mikor elmentek és máris rohantam vissza a házba és elkezdtem kihordani a férjem lemezeit a garázsba. Mire Levi hazaért, egy üres, lemezmentes ház fogadta, ellenben a garázzsal, ahol minden bakelitje szépen sorakozott egymás mellett a vadonatúj salgó polcon. Köszönet a cégnek azért, hogy nekik köszönhetően nem kell lemezhalmok közt lavíroznom többé!