A barátom, egy zenekarban játszik

british-pub-589071_1280Másfél éve ismerkedtünk meg Zsoltival, aki akkoriban, egy rock zenekarban dobolt. Igaz, nem éppen az én zenei stílus irányzatom volt, de a barátnőm már hónapok óta nyaggatott, hogy menjünk le abba a pubba, ahol ez a szuper zenekar játszik. Kénytelen voltam beadni a derekamat, gondoltam, majd a pultnál ücsörögve megvárom, míg kiugrálja magát a barátnőm. Ha voltál már ilyen zenekari előadáson, akkor biztosan tudod, hogy mi is az az ugri-bugri, és a hajrázás.

Anna, nem egy hagyományos lány

A barátnőmet hívják így, aki tényleg nem egy szokványos lánynak mondható. Nem éppen ezért lettünk barátok, de minden tiszteletem az övé, amiért felvállalja azt, hogy milyen stílust szeret, és képvisel.

Hogy hogy néz ki? Gondolom, már kíváncsiak vagytok rá. Első ránézésre azt mondanád rá, hogy na ez az a lány, akit messze elkerülsz ha csak teheted.

Hosszú fekete festett haja van, piercing az orrában, és a nyelvében, a ruházata is ennek megfelelő. Télen, nyáron fekete bakancsot visel, így sokszor elég viccesen nézünk ki egymás mellett, de az idők során, már megszoktam, hogy sokszor megbámulnak bennünket. Amúgy azt gondolom, hogy a maga módján, az ő köreiben, mutatós lány.

Szóval elmentünk aznap este abba a bizonyos bárba. Azt sem tudtam, hogy mit vegyek magamra, mit szokás ilyenkor felvenni. nekem amúgy sem voltak olyan ruháim, mint Annának, így egyszerűen megoldottam a dolgot, mert a jól megszokott farmer mellett döntöttem, egy egyszerű fekete felsővel, és egy farmerkabáttal. Gondoltam, ebben tuti nem lövök nagyon mellé.

A pub

Mit is mesélhetnék el róla. Elég érdekes helynek mondanám. A berendezés fából, a falon pedig különböző felíratok, graffitik voltak. Amúgy nem túl nagy helyet kell elképzelni, amolyan régi stílusú pincehelyet.

Természetesen, itt mindenki sört, vagy bort iszik, mivel különösebben nem rajongok, a sör kesernyés ízéért, így én bort kértem. Anna gyorsan helyesbítette a rendelést, és két nagy medvét kért. A szemeim kikerekedtek, hogy az meg mi a csoda lehet, de közölte, hogy nyugi, ízleni fog.

Két 3 decis pohárban kaptuk az italunkat, amit akkor még csak nézegettem. Félve kortyoltam bele, hogy mit is fogok érezni, de meglepődtem, az íz hatására. Azon tanakodtam, hogy mit is ihatok pontosan, mikor Anna rám mosolygott, és kérdően nézett, hogy ízlik e, amit kért? Kiderült, hogy egyszerű málnaszörp, és vörösbor vegyítve. Hát álmomban sem gondoltam volna, hogy ez ilyen finom lehet.

Az italomat kortyolgatva néztem körül jobban a helyiségben. A zenekar felszerelése mér a helyén volt, de a zenészeket, még sehol nem láttam. Szépen lassan kezdett a hely megtelni, számomra ismeretlen arcokkal, de persze barátnőm, mindenkit ismert, és igyekezett engem is megismertetni mindenkivel. Pár ember után, már elvesztettem, hogy ki kicsoda, de csak vigyorogtam, hiszen ez mindig beválik.

A zenekar

Már kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni ott, ahogy ücsörögtem a pultnál. Közben némelyik ismeretlen fazon próbált táncra invitálni, de nem adtam meg magamat.

A zenekar tíz óra előtt kicsivel kezdett el mozgolódni. Három zenészből, és ez énekesből állt, ezt persze, a hangszerekből szűrtem le először.

Kis időbe telt, míg mindenki a helyére került, mert elég nehéz dolguk volt, a helyiség egyik feléből, a másikig eljutni, hiszen, addigra már szép számmal összegyűltünk.

Először fel se tűntek az arcok, csak az ismeretlen zenét hallgattam, és próbáltam felvenni a körülöttem lévők hangulatát. Igazából, még jól is éreztem magamat, így utólag visszagondolva.

A zenészeket először elég elvontnak képzeltem el, de aztán rájöttem, hogy tévedtem. Nem is voltak azok, sem ruházatilag, sem pedig külsőleg.

Persze, az is tetszett, hogy nem volt mindenki hosszú hajú, mert nekem azok a srácok nem igazán jöttek be.

Zsolti volt a dobos. Azt már leszűrtem, hogy elég nagy népszerűségnek örvendett a lányok körében. Talán fél órát játszhattak, mikor egy kis szünet következett. Mindenki a pulthoz tömörült, hogy a szomját oltsa. Próbáltam arrébb húzódni, de nem túl sok sikerrel, mígnem egyszer csak hátulról meglöktek, én meg leöntöttem magamat. Hát mondanom sem kell, hogy milyen boldog voltam, és éppen le akartam cseszni a hátam mögött álló ismeretlent, mikor megfordultam, és Zsolti állt ott piruló fejjel, sűrű elnézéseket kérve. Persze hevességemet látva mentegetőzött, amit meg is értettem.

Mindenki velük akart kezet fogni, beszélgetni, ismerkedni.

A körülöttem beszélgetők elmondásai alapján nem is „buta” emberek voltak, a zenekar tagjai, hiszen volt köztük diplomás, de olyan is, aki éppen ebbe a budapesti nyelviskolában tanult, hogy nyelvvizsgát tudjon tenni.

Attól a pillanattól kezdve, végig magamon éreztem a tekintetét. Mikor visszament játszani olyan volt, mintha nekem játszana. kezdtem elvonatkoztatni a ténytől, hogy most hol vagyunk, és hogy milyen ember is lehet valójában?.

Az élő zene végével, végül ismét mellettem kötött ki a pultnál, és szabadkozott tovább, hogy szeretné jóvá tenni, és hogy elhívhatna e valamikor vacsorázni, vagy ebédelni. Kicsit morfondíroztam az ötletén, de végül igent mondtam.

Ez volt lassan két évvel ezelőtt. Azóta egy pár vagyunk. Van hogy elmegyek én is elmegyek meghallgatni amikor az együttes játszik, sőt már vannak kedvenc számaim is, de azért még mindig nem érzem teljesen magaménak ezt a dolgot. persze, ez nem mintha gondot jelentene, hiszen, nem vagyunk egyformák, de ettől függetlenül jól kijövünk, és ez a fontos.